A Minamata-betegség higanymérgezés, amely a japán Minamata-öbölben lejátszódott higanyszennyezés következtében alakult ki. Japán legdélebbi részén, Kyushu szigetén volt egy halfeldolgozó és egy petrokémiai gyár, amit a Chisso vállalat vezetett 1941 óta. Ez a gyár a katalizátorként használt higany hulladékát az öböl vizébe engedte. A vízben a baktériumok a fém higanyt szerves higanyvegyületekké alakították, amelyek a táplálékláncon keresztül bejutott az emberek szervezetébe. Előtte viszont a macskákon tapasztaltak változásokat, mikoris 1950-re a halászfaluban nagyon furcsán kezdtek viselkedni. Őrülten nyávogtak és köröztek, aztán vergődtek és végül belevetették magukat a minamatai öbölbe. Nem sokkal később a szerves higany a táplálékláncon feldúsult, és a halászokon és családtagjaikon heveny higanymérgezés tünetei jelentkeztek. Az emberek ujjai és az ajkaik részlegesen megbénultak. Elkezdtek remegve járni és érthetetlenül ordibálni. Sokakat erős fejfájás gyötört, nagyothallás lépett fel náluk. Látókörük beszűkült, görcsrohamaik lettek, majd kómába estek. A terhes nők egy részénél koraszülés, más részénél vetélés, halvaszületés, esetleg a megnyomorító deformításokkal születő gyermek következett be. Ezeknél a nőknél több volt a túlélő és a tünetek is enyhébbek voltak, amiből arra következtettek, hogy a higany a méhlepényben koncentrálódhatott, s a szüléssel, vetéléssel eltávozott a szervezetből. A vizsgálatok kiderítették, hogy valamennyi érintett vörösvérsejtjei sok higanyt tartalmaztak. Az első négy halálesetet 1956. május 1-én jelentették be. Még néhány év, és egy halászlázadás kellett hozzá, hogy felhívják a sajtó figyelmét és felelősségre vonják a Chisso vállalatot. Az akkori elnök bocsánatot kért a lakosságtól, hogy nem tett meg mindent a betegség megállításáért. Szerves higanymérgezés ekkor történt először a táplálékláncon át. 1962-re hivatalosan 46 halálesetet és további 71 súlyos esetet ismertek el.