Rengeteg gyümölcs van Japánban, ezek közül van amiket külföldről importálnak és vannak, amelyek őshonosak az országban és azon kívül nem nagyon ismertek. A gyümölcsöket általában étkezés után fogyasztják. Azt mondják, hogy Japánban a gyümölcsök felháborítóan drágák. Viszont az általános gyümölcsök a normál szupermarketekben kedvezőbb áron kaphatók, mint bárhol a világon. Mindazonáltal, van egy viszonylag nagy piac, ahol luxusgyümölcsöket lehet kapni és sok turista csodálkozik, hogy egy görögdinnye akár 10 ezer yen fölött kapható.

Magvas gyümölcsök

Nashi (japán körte)
Noha a nashi majdnem ugyanolyan mint a nyugati körte, van néhány jelentős különbség. A nyugati körtéhez képest a nashi nagyobb, ropogósabb, az íze hasonló de gyengédebb és a héja érdes. Továbbá inkább kerekebb, mint körte alakú. Késő nyáron és ősszel vannak szezonban és hámozva fogyasztják őket. A japánok már nagyon rég óta termesztik ezt a növényt. A nyugati körte is megtalálható a japán boltokban, ott yonashi a neve.
 

Ringo (alma)
Az alma széles körű termesztése már a Meiji időszakban (1868-1912) megkezdődött. Japán egyik legkedveltebb gyümölcse, és a tengerentúlra is exportálják. Hámozva fogyasztják őket. Ősszel és kora télen van a szezonjuk. A sok alma változat közül a piros és ropogós fuji alma a legkedveltebb. Tévhit, hogy a Fuji-hegyről nevezték el. Valójában egy kis városról az Aomori tartományban kapta a nevét, ahol már az 1930-as évektől termesztik. Máig is Aomori az almatermesztés vezető tartománya. Hirosaki városához pedig szorosan kapcsolódik ez a gyümölcs.
 

Kaki (japán datolyaszilva)
Nem teljesen a magvas gyümölcsök kategóriájához tartozik, de a kaki hasonlít a nashi-hoz és az almához a formájában, méretében, ropogósságában és elfogyasztásában. Általában hámozva, felvágva fogyasztják. De szárítva is fogyasztják a fügéhez hasonlóan. A szezonjuk késő ősszel és télen van, mikor gyakran láthatjuk kopár fákon lógni. Eredetileg Kínából származik, de Japánban már a 7. századtól kezdve termesztik.

Citrusfélék

Mikan (mandarin)
A mikan a legkedveltebb japán narancs, mely eredetileg kan néven ismert (narancs fajták pl. iyokan, ponkan, stb.) Könnyen hámozható, nincsenek magjai és szívesen fogyasztják desszertként, mikor szezonban vannak kora télen. A kínaiak hozták az országba 400 évvel ezelőtt, mikor nyugatra utaztak és ekkor kapta a mandarin nevet. Japán jelentős mikan termelő, és nagy mennyiségben exportálják más országokba. Wakayama és Ehime Japán mikan termesztő vezető tartománya.

Yuzu
Savanyú, citrom nagyságú gyümölcs, sajátosan japán illattal. Kevés a gyümölcshúsa, a levét gyakran használják ízesítéshez, a héját pedig köretként. Másik érdekes használata, hogy a téli napfordulókor a forró fürdőkbe helyezik illatosítóként és egészségügyi okokból. A kínaiak hozták be az országba az Asuka időszakban (538-710). Ma leginkább Shikoku szigetén termesztik. A szezonja télen van.

 Sudachi
Kicsi, savanyú citrom alakú gyümölcs, hasonlít a yuzu-ra. A sudachi jóval kisebb mint a yuzu, zöld és több a gyümölcshúsa. Gyakran roston sült halra facsarják. A japán konyha részei már régóta. Fő termesztése a Tokushima tartományban található. Szezonja télen van.

Kinkan (kamkvat)
Kicsi narancsszerű gyümölcs, hámozás nélkül fogyasztják. Kellemesen savanyúak, de nem olyan erősen mint a yuzu vagy a sudachi. Jelentős gyümölcshúsa van és sok magja. Lekvárt és édes likőrt is készítenek belőle. Szezonja télen van. Szintén Kínából származik. Főként Kyushu szigetén termesztik.

 Csonthéjas gyümölcsök

Momo (őszibarack)
A japán őszibarackok nagyobbak, puhábbak és drágábbak mint a nyugati őszibarackok. A húsuk pedig inkább fehér mint sárga. Hámozva fogyasztják. Szezonjuk nyáron van. Kínából lett ismert a Yayoi korszakban (i. e. 300 - i. u. 300). Vezető momotermesztő tartományok Yamanashi és Fukushima. Az őszibarack a Momotaro című népmesében is fontos szerepet játszik, amely az Okayama tartományban játszódik.
 

Sakuranbo (cseresznye)
A legtöbb virágzó japán cseresznyefa nem termeszt ehető cseresznyét. Az ehető cseresznyét a nyugati népek vezették be Japánba a a Meiji korszak elején (1868-1912). A satonishiki cseresznyét az 1900-as évek elején kezdté el termelni és a nevét a termelőről, Sato Esuke-ről kapta. A satonishiki világospiros, és Japán legkedveltebb cseresznyéje. A nyár közepén van a szezonjuk. A cserecsnyetermelő vezető tartomány Yamagata.
 

Ume (japán szilva)
Gyakran szilvának fordítják, mikor a sárgabarackhoz több köze van. Nyersen, vagy umebushi-ba pácolva rízzsel fogyasztják. Umeshu vagy "szilvabor" készítéséhez is használják, ami egy kedvelt édes likőr. A szezonja kora nyáron van. Az esős időszak a nevét erről a gyümölcsről kapta (tsuyu vagy "szilvaeső"). Szintén Kínából származik, viszont az umeboshi-t már a Nara időszakban (710-784) fogyasztották.

Bogyótermések

Ichigo (eper)
A japán eprek nem sokkal különböznek a nyugatiaktól, de a nagy, édes, vonzó és drágább fajtát szeretik jobban. Sütemények és torták elkészítéséhez használják vagy nyersen fogyasztják. Késő télen és kora tavasszal van a szezonjuk. Az 1800-as évek közepén vezették be a nyugatiak, de az 1900-as évekig nem termesztették még. Most már az egész országban termesztik.

Budo (szőlő)
A japán szőlők hasonlítanak a japán eperhez, nem sokkal különböznek a nyugati fajtájuktól, de a nagyobb, édesebb, vonzóbb és drágább fajtát szeretik jobban a japánok. A japán szőlők héja vékonyabb és fogyasztás előtt meghámozzák. A legkedveltebb szőlő a sötét lila Kyoho szőlő. Magában fogyasztják, vagy bort készítenek belőle. A Nara korszakban lettek bevezetve Kínából.

Dinnyék

Meron (sárgadinnye)
A sárgadinnyék luxusgyümölcsök Japánban és van, hogy 10 ezer yen-be kerül 1 darab. Persze több a mérsékelt árú dinnye. Általában étkezés után fogyasztják. Egészben, vagy szeletenként kaphatókéső tavasszal és nyáron. Miután megjelent, üvegházakban termesztették a Taisho időszakban (1912-1926).

Suika (görögdinnye)
A görögdinnye a nyár képviselő gyümölcse. Mint a nyugati dinnyék, a japán görögdinnyék is nagyok, ropogósak és lédúsok. Az első magtalan görögdinnye az 1930-as években lett létrehozva, és ma már négyszögletű görögdinnyékkel is találkozhatunk. Az Edo korszakban hozták be a kínaiak ezt a gyümölcsöt. Van egy hagyományos görögdinnye játék, amit suika-wari-nak hívnak. Egy görögdinnye van a földre téve és a lényeg, hogy beleköpjük a magot.

Egyéb

Kiwi
A japán kiwi kicsit különbözik a többitől. Vékony, szőrös, barna héja és zöld, lédús húsa van. A héj eltávolítása után fogyasztják. A szezonja késő télen és kora tavasszal van, de importált kiwit egész évben találunk. A kiwi eredetileg Kínából származik, de ott nem termesztették rendesen, a 20. században vitték Új-Zélandra. Az 1960-as években elterjedt Japánban. Ott is termesztik, de főleg Új-Zélandról importálják.

Ichijiku (füge)
Hámozva, szárítva fogyasztják, vagy lekvárt készítenek belőle. A szezonja késő nyár és kora ősz. Az 1600-as években jött a Földközi-tengerről Kínán keresztül, mikor a neve még "a külföldi kakija" (nem az a kaki, hanem a gyümölcs ><) volt.

Írta: Chriss-kun