Japánban, az egyik falucskában élt egy öreg és szegény parasztember, aki egy napon egy hófehér kóbor kutyát talált.
Odaadta neki azt az ennivalót, ami nála volt, aztán hazavitte.
A feleségével együtt szeretettel bántak vele, és elnevezték Shirónak, ami japánul annyit jelent: fehér.
Egyszer éjszaka Shiro ugatni kezdett, és a földet kaparta. A gazdája észrevette, és legnagyobb csodálkozására a kutya meg is szólalt:
Áss itt! Áss itt!
Az öregember pedig ásott, és kincset talált.
Meglátta őket a szomszédjuk, és kölcsönkérte a kutyát, mert arra gondolt, hátha ő is találhat így kincset.
Ám hogy rávegye a kutyát, mutassa meg, hol van a kincs, rosszul tartotta, ütötte-verte. Amikor elkezdett ásni ott, ahol a kutya mutatta neki, csak egy csomó törött cserepet talált.
Attól a naptól kezdve Shiro számtalanszor tett csodát: megjutalmazva a jó cselekedeteket és megbüntetve a rosszakat. Halála után a sírján kicsi fenyőfa nőtt ki, amely néhány hét múlva terebélyes lett, és az ágain drágakobol való virágok fakadtak.
Forrás: made-in-japan.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
A japán kapcsolat
