Joszodzsi édesanyja a falu sok lakójához hasonlóan himlőben betegedett meg. A fiú elment Kami Jamikikóhoz, a varázslóhoz, és azt a tanácsot kapta tőle, hogy menjen el a Fudzsijáma hegyének délnyugati lejtőjére, folyik ott egy kis patak, keresse meg a patak forrását, annak vízéből vigyen haza beteg édesanyjának. A forrásvíz majd kigyógyítja a himlőből.
Joszodzsi meg is fogadta a varázsló tanácsát, de útközben egy hármasúthoz ért, és nem tudta, melyiket válassza. Amint épp így töpreng magában, egy fehérbe öltözött, gyönyörű lányka lép ki eléje az erdőből, és azt mondja, hogy ő majd elvezeti a patakocska forrásához.
Úgy is lett.
Joszodzsi maga is ivott a vízből, majd megtöltötte korsóját, hogy beteg édesanyjának vihessen belőle. A lányka visszakísérte addig a helyig, ahol először találkoztak, aztán így szólt:
- Itt várlak újra három nap múlva, mert akkor újra meg kell itatnod az édesanyádat ebből a vízből.
Ötször három nap telt el, és Joszodzsi észrevette, hogy az édesanyja szépen helyrejött, de nem csak ő, a falu lakói közül is sokan meggyógyultak a forrásvíztől. Joszodzsit mindenki dicsérte, a varázslót pedig ajándékokkal halmozták el a hálás gyógyultak, de a fiú tudta, hogy sem ő, sem a varázsló, egyedül a fehér ruhás lányka méltó a dicséretre és a hálára. El is határozta, hogy még egyszer felkeresi, hogy még egyszer megköszönhesse neki a jóságát.
A lányka azonban nem jelent meg a szokott helyén, s mikor Joszodzsi a patakhoz ért, látta, hogy az kiszáradt. A földre borult, és igen erősen arra gondolt, bárcsak találkozhatna még egyszer a fehér ruhás lánykával, hiszen neki köszönheti, hogy megmentette az édesanyja életét.
Amikor újra felemelkedett, a lányka ott állt előtte.
Joszodzsi meleg és szép szavakkal mondott köszönetet neki, és arra kérte, mondja meg a nevét. De a lány csak mosolygott.
Egy virággal teli ágat tartott a kezében, azt most felemelte, mintha jelt adott volna valami titokzatos szellemnek, és abban a pillanatban egy fehér felhő ereszkedett alá a Fudzsijámáról, beburkolta, betakarta a szépséges leányzót, felemelte és visszavitte a hegy csúcsára, oda, ahonnan jött.
Joszodzsi most már megértette, hogy a fehér ruhás lány a Fudzsijáma istennője volt.
Szívében a hála és a szerelem valami boldog és szomorú keverékben egyesült. Szinte megkövülve állt ott, és akkor az istennő lehajította neki a virágzó ágat emlékül, és talán szerelme jeléül is.
Forrás: http://jazsoli5.freeblog.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A japán kapcsolat
