Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy becs�letes parasztember. Egy es�s �jszak�n kintr�l kopog�st hallott. Kinyitotta az ajt�t, �s kin�zett. Egy b�rig �zott macska emelte fel r� szomor� tekintet�t.
- Nicsak, te nem a gazdag ember macsk�ja vagy?? �, te szeg�ny, h�t elkergetett?
A paraszt ember beengedte a macsk�t a h�zba, �s enni adott neki. Ut�na �gy sz�lt hozz� kedvesen:
- B�r az �n h�zam szeg�ny, azt a kev�s rizst amim van sz�vesen megosztom veled.
�gy azt�n a macska a f�ldm�vesn�l maradt. N�h�ny nap eltelt�vel egy reggel, amikor a f�ldre indult, �gy sz�lt a parasztember viccel�dve a macsk�hoz:
- Te, mi lenne ha meg�r�ln�d a rizst amig �n elleszek?
K�s�re j�rt, mire haza�rt az eg�sz napi munk�b�l, �s ahogy a h�z�hoz �rt, furcsa hangok hallatsz�dtak ki bentr�l, ez�rt bekukucsk�lt.
"Nah�t, a macska a malomk�vet forgatja!!" - a f�ldm�ves meglep�dve l�pett be a h�zba.
- �gyes vagy! - mondta �s mag�hoz �lelte a macsk�t.
Ezut�n az ember a rizslisztb�l, amelyet a macska �r�lt neki, finom rizss�tem�nyet k�sz�tett, melyet megfeleztek, �s j�csk�n belakm�roztak bel�le. A macska a k�vetkez� napon �s az azt k�vet� napon is �r�lt liszttel v�rta a hazat�r� parasztembert. A f�ldm�ves egyre jobban megszerette a macsk�t. Reggel egy�tt keltek este egy�tt fek�dtek, �s amikor a macska beteg lett, a parasztember eg�sz �jjel mellette virrasztott. �gy teltek m�ltak a napok, de az egyik este a macska illedelmesen le�lt, �s �gy sz�lt:
- �n most zar�ndok�tra megyek Isz�be. Mivel macska form�j�ban nem tudom megh�l�lni a kedvess�gedet, ez�rt asszonny� fogok v�ltozni. K�rlek, v�rj r�m, am�g vissza nem t�rek!
M�r az is el�g meglep� volt, hogy a macska tud besz�lni, de att�l v�gk�pp leesett az �lla a parasztembernek, hogy elgyalogol eg�szen Isz�ig, �s emberr� v�ltozik. A f�ldm�ves meg se tudott mukkanni a meglepet�st�l, csak sz�tlanul meredt maga el�. A macska illedelmesen elk�sz�nt, �s fut�snak eredt a s�t�t �jszak�ba. A f�ldm�ves nem hitt a szem�nek, azt gondolta �lmodik.
De nem �lom volt ez, hanem val�s�g. A macska t�nyleg elment, a parasztember pedig reggelt�l estig v�rta. J� p�r h�nap is eltelt, m�g nem meg�rkezett, �s ahogy meg�g�rte, asszonyk�nt t�rt vissza.
- Mostant�l rajtam �ll a sor, hogy megh�l�ljam a j�s�godat.
A macska ezut�n a f�ldm�ves feles�ge lett �s sokat seg�tett neki. A f�ldm�ves is szerette asszony�t, �s boldogan �ltek mindketten m�g meg nem haltak.