A szél, mint egy szív, mi úszik a felhalmozódott szavakban
A felhők, egy hang mi kilő a jövőbe
A Hold, egy dobogó szív egy ferde tükörben
A csillagok, nemes könnyek egy túlcsorduló patakban
Nem-e csodálatos,
Együtt sétálni kéz a kézben
Annyira szeretnék menni,
A városodba, a házadba, a karjaidba.
Az a szív,
Szívedben tartva
Azokon a megtévesztő éjjeleken
Álmodom
A szél, akadozó szavak, melyek egy nemes illuzió
A felhők, a megtört jövő, mint egy távoli hang
A Hold, egy folyó szív egy sötét tükörben
A csillagok, megtörve és lengve, akár a könnyek melyeket nem tudunk takarni
Nem-e csodálatos,
Együtt sétálni kéz a kézben
Annyira szeretnék menni,
A városodba, a házadba, a karjaidba.
Az az arc,
Egy lágy érintés,
A reggelbe oldódva
Álmodom
Fordította: Chriss-kun |
AJÁNLOM AZ OLDALT
A japán kapcsolat
