 Gyenge szívek
Értéktelen üveggolyók zuhannak ki markunkból
S mi úgy szedjük fel őket, mintha gyémántok volnának
Nevetve, véget nem érő napok
Csalónak neveznek minket
De egyiknek sincs mersze a szemünkbe nézni
A történetünk fényesebben csillog bármely ékszernél
Bízunk az erőben, mit nem látunk és elindulunk
Nem számít, hol ér véget minden
Kiterjesztve apró szárnyaink
Felnézünk az égre
Ez az út túl magas
De sosem fogunk sétálni
Fejünket leszegve
Vagy bocsánatért esdekelve
Amiért nem repülünk
Elfogadni és lázadni
Senki másért nem fogjuk ezt megtenni
Eltorzult ütemekkel fogunk énekelni
És szakadt húrokkal, Éljenek a hülye dalok
Egy napon majd felnövünk
És mielőtt ráeszmélnénk, elvesztjük őket
Magunk mögött hagyva azokat a dallamokat
Mélyen a szívedben visszhangozva
Az egészet egyedül fogod elsírni
De ha képes vagy csak mosolyogni
Akkor nem számít, ha az egész világ az ellenséged is
Leírhatatlan, röpke érzelmeink
Elvesznek a szélben
De sosem adjuk fel
És megyünk aludni
Vagy kérünk bocsánatot
Amiért nem repülünk
Elindulunk, hogy gyűjtsünk
Egy kis fényt
A tapintóérzék ujjhegyünkből sosem múlik el
Semmi sem biztos, de
Mi semmitől sem félünk
Kiterjesztve apró szárnyaink
Felnézünk az égre
Ez az út túl magas
Fénylő emlékeink
És változatlan érzelmeink
Nem fakulnak majd idővel sem
Fordította: Timejja. Más oldalon való közzététele szigorúan TILOS!!! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gyenge szívek
A japán kapcsolat
